Úgy hallottam, hogy nem a tervezett időben érkeztem. Apuék pár nap alatt túl is tették megukat a nagy meglepetésen és nagy izgalommal tervezték az érkezésemet. Fel is kerestek egy doktorbácsit, aki mindenféle tanáccsal ellátta a szüleimet. Mivel a doktorbácsi messze lakott, ezért apu vásárolt egy autót, hogy anyut meg engem tudjon hordozni. Közbe anyu sikeresen leállamvizsgázott Temesváron, és ekkor kezdődtek a problémák. Én akkor éppen 3 hónapos voltam, ami még a kritikus időszakhoz tartozik. Meg is viselt minket az utazás és a vizsgával járó stresz. A szüleim azonnal elvittek a doktorbácsihoz, aki megmentette az életem, ami két hónapi korházat jelentett. Ezután anyu veszélyeztett terhes lett és mindentől kellett óvni.
Eljött a kilencedik hónap. Anyu és apu alig várta, hogy megláthasson, de én jól éreztem magam a pociba. Nem akartam kijönni, anyut meg is vicceltem egy hajnalba. 24 órán keresztül azt hitték hogy világra akarok jönni, de én még maradni akartam. De 10 nap túlhordás után nem volt apelláta. A doki ismét a megfelelő pillanatba noszogatott meg, mert ismét az életemmel játszottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése